Nem utazó blognak szántam ezt, de úgyis elő-elő fog bukkani néhány thaiföldi bejegyzés, nem más indokból, minthogy az ottlétem alatt kaptam egy újabb löket energiát, öbizalmat, ihletet , no meg egy nagyobbacska fenékbe billentést Henitől az íráshoz, a telefonom jegyzetkészítő alkalmazásából pedig ömlenek kifelé a kis szösszenetek, amiken megakadtak a szemeim utazás közben, és amikről akkor úgy gondoltam, hogy írni szeretnék. 

Ezekből szemezgetve, jöjjön most a méltatlanul népszerű phuketi Tiger Kingdom. 

Őszinte leszek, el kellett, hogy telljen 2-3 hét ahhoz, hogy egyáltalán hányingerrel küzködés nélkül szavakba tudjam önteni az ott látottakat, nemhogy utána is járjak, és mélyebb kutatómunkát végezzek. 

Mikor felmerült, hogy látogassuk meg ezt a helyet, azonnal fenntartásokkal fogadtam az ötletet, de nem akartam neki hangot adni mindaddig, míg biztos nem voltam benne, hogy jók a megérzéseim. Mire az este végén befejeztem a böngészést, elhatároztam, hogy nekem mindez nem ér meg egy fényképet.

Aki nem ismerné a jelenséget, annak dióhéjban: Phuket egy forgalmasabb részén van egy tigrisekkel foglalkozó intézmény, ahol beléphetsz a tigrisek kifutójába, megérintheted őket, megsimogathatod, fénykép készülhet rólad, ezt pedig megoszthatod a családoddal, barátaiddal. 

Tök jó hangzik, nem? Kedvet kaptál?

Hát csak lassan a testtel.

Sajnos a legtöbb turistánál elég annyi ahhoz, hogy nyugodt legyen a lelkiismerete, hogy "de hát nekem a tigris a kedvenc állatom". Magyarán neki ez jár. Mert csíkos cica. Elvégre csak most az egyszer, nem? Vissza nem térő alkalom. Otthon ilyen nincsen. És én csak egy vagyok a sokból. 

Ha felmegy az ember az intézmény Tripadvisor oldalára, jellemzően kétféle véleménnyel találkozik. Szeretek a Tripadvisoron tájékozódni. Magát a jelenséget, hogy bárki bármit mondhat, és azt, hogy senkinek sincs érdekében sem lehúzni, sem isteníteni egy látványosságot - csupán véleményt mondanak.
Itt, az egyik azt fogja mondani, hogy mindenki messziről kerülje el ezt a helyet. A másik azt, hogy ez egy életre szóló élmény, véletlenül se hagyja ki senki, ezek  - a tévhiedelemmel ellentétben - egészséges, boldog állatok, nem bedrogozott, megkínzott zombik. 
Sok turista ugyanakkor, ha ránéz egy állatra, és ha az épp nem vérzik nyílt sebből, azt boldog, egészséges állatnak fogja titulálni. Mert nem ért hozzá.
Hányan mosolygunk, pedig belül legszívesebbben üvöltve kaparnánk le a saját arcunkról a bőrt, annyira elgyötörtek, stresszesek, kimerültek, összetörtek vagyunk?

Félreértés ne essék, nem szeretném a tigriseket kognitív intelligenciával rendelkező, megértetlen szegény kis okostojásoknak beállítani. 
Csak a tényeket szeretném felvázolni. 

Ehhez segítségül hívtam, néhány másik blogot, az egyetemi tanulmányaimat és magát a Tripadvisor bejegyzésemre adott menedzseri reakciót - mert a negatív hozzászólásokat ugyebár sosem hagyják szó nélkül. 

A probléma egyik fele az, hogy ez a hely nem 100%ban gonosz, ezért nehéz 100%ban elítélni. 
A probléma másik fele, az, hogy mi kreáltuk ezt a helyet, mi, nyugati turisták. 

Miért nem 100%-ban rossz? Mert fenntart és szaporít egy olyan fajt, ami emberi tevénykenység (élőhelyrombolás) miatt a kihalás küszöbére sodródott, és nehány évtizeden belül előre láthatólag át is lép rajta. 

Na de hogy néz ki ez az egész? 
Íme az én tapasztalataim. 

Megérkezve a felhajtón hagy a taxi, megmászunk néhány lépcsőt, és az előcsarnokba érünk. Megemészteni nincs idő, hogy most mi merre hány méter, azonnal ugrik az arcunkba egy szigorúan kötelességtudó, de mérhetetlenül, szemét forgatóan unatkozó, minden mosolyt, vagy üdvözlő gesztust mellőző fiatal thai lány. Három szót nem szól, gondolom nehéz kitalálni, milyen nyelven szóljon valaki egy csapat nyilvánvalóan nem helyi lányhoz, de a relatíve biztonságos angolt sem kockáztatja meg. Ehelyett az orrunk alá nyom egy rongyos laminált papírlapot, amin egy árlistát látunk. Semmi cicó, csak feketén fehéren: kis tigris 1200 baht, közepes tigris 900 baht, nagy tigris 500 baht. 
Egy pillanatra át is fut az agyamon, hogy nekem fordítva több értelme volna, a nagy tigrisek veszelyesebbek, biztosan az a drágább. 
De itt nem erről van szó. Itt cukiságfaktor van, mégpedig súlyos pénzekben mérhető. Mindenki babatigrist akar az insta profilján, úgy tűnik. 
Az árlista legalján felfedezzük, hogy van olyan jegy is, amelyikkel nem mehetsz be a kifutókba, csak kintről nézhetsz körbe, és csinálhatsz fényképeket. Felcsillan a szemem, hogy talán nem én fogom elrontani a bulit a másik két lánynak, akik talán szeretnének tigrissel fényképezkedni, én simán megvárom őket kint, és sétálok a kifutók közt. Gyorsan aláiratnak velünk egy nyomtatványt, miszerint bármilyen sérülésért vagy halálesetért vállaljuk a felelősséget, ez a parkot nem terheli. 
Hmm. Alig várom, hogy bemehessek, ne tartsatok vissza. 

Nosza, sétáljunk egyet ebben az állatkertben, gondoltam. 


Állatkert... 
Nos, ha valaki fejében bármikor is megfordult, a budapesti állatkert tigrisét idegesen, hely szűkében fel-alá járva látva, hogy szegény, biztos futna már egy jót, milyen borzasztó lehet ilyen kis helyre bezárva lenni, annak ajánlom figyelmébe a Google maps szatelites opcióját, amin világosan látszik, hogy itt a budapesti egy darab tigris kifutójához képest, ez az  alapterület nem sokkal nagyobb - csak itt 12 tigris számára. 
Nagyjából ugyanakkora az egész park, mint a szomszédos dodzsem pálya. Ha azt mondom 50x50 méter, talán már sokat is mondok (beleértve a tágas fogadó csarnokot, mosdókat, ajándékboltot, valami épületet ahol az eledeleket tárolják, tisztító eszközöket, stb). 
Abbéli reményeink, hogy látunk majd tigriseket boldogan napfürdőzni, esetleg csinálunk néhány fényképet kölyök tigrisekről iszonyú hamar elpárologtak. Láthatsz tigrist napfürdőzni fatörzsön vagy asztalon - mindegyik mellett alatt fölött lóg egy-egy nyugati turista, standard písz jelet mutatva a kamerának, esetleg a tigris farkát huzigálva, vagy azt imitálva, hogy épp ráharap, így kreálva meg az évszázad egyedi instagram fotóját - ahogy előtt már minimum 2000en aznap. Kölyök tigrist szigorúan a tető alatt, beton alapú kifutóban láthatsz, de azt is csak 4 rácson keresztül, ebből adódóan végtelenül pixelesen, mert közel nem engednek a kifutóhoz, minden el van barrikádozva. Itt kérem ha tigrist akarsz, fizest ki a nagy zsét, vagy menj haza. 

Bár mentem volna. 

Ehelyett úgy döntöttünk, megnézzük a park többi részét, sétáljunk egy jót. 
Hát srácok, nem fogok hazudni, 20 másodperces séta, cakli pakli. Megdöbbentően kicsi a hely. 
Jogosan felmerülhet a kérdés mindenki fejében, hogy ilyen kis helyen vannak összezárva a tigrisek? Nem veszélyes ez? 

Nos, nem. 
A tigrisek egy - és itt most esküszöm nem túlzok - 2x2 méteres ketrecben vannak elkülönítve, míg ki nem engedik őket fényképezkedni. Ilyen itt a tigris sors. Ha ki akarod nyujtani a tagjaidat, jön valami turista és elkezdi húzigálni a farkadat. Ez van, vagy a másik. 
Így lehetséges az, hogy ilyen kicsi helyen ennyi tigris megfér "békében" - nincs köztük interakció, és egyszerre maximum 1-2 van kiengedve a kifutókra. A többiek a ketrecből nézik. 

Emellett ha valaki szemfüles, és ért annyit, hogy 1+1 az kettő, de tigris bioszban leginkább 1+1 = kb 6, annak szemet szúrhat az, hogy MINDIG, az év bármely napján a parkba lépve, vannak kölyök tigrisek, új almok - a park mégsem terjeszkedik. Egyre többen vannak, mégsem lesznek többen. Hogy van ez? 

Ha közelebbről megnézi az ember a nagy tigriseket, egyik sem idősebb, mint 3-4 év. 
Mi történik az idősebb tigrisekkel? 

Nos a park hivatalos magyarázata az, hogy mivel az ilyen korú egyedek maguknak valók, kevésbé szocializáltak és több térre van szükségük (úgy értem... több, mint 4 négyzetméter? Na ne őríts meg. ), ezért átszállítják őket a cég Chiang Mai-i székhelyére, ahol sokkal több a hely (mármint tigrisenként több száz négyzetkilométer?), sokkal jobb ellátást kapnak, és sokkal boldogabbak lehetnek. 

Én nem tudom, ki hogy van vele, vagy csak én vagyok túl cinikus ebben a mai brutális világban, de ez félelmetesen úgy hangzik, mint mikor a szülők azt mondják a kisgyereknek, hogy elviszik az öreg kutyájukat Suzie néni farmjára messze kint a prérin, mert ott sokkal jobb élete lesz, kergetheti a kacsákat, úszhat a patakban, sokkal jobb neki ott, mint itt a házban. Isten őrizz, hogy elmondjuk a gyereknek az igazságot, hogy biz el kell altatni a Bodrit. 

Egy tigris élete bizony kemény itt. 
De hát mindenhol az a világon nem? Itt talán könnyebb, mert etetve van és biztonságban van, de végülis egy életfogytiglant töltő rab is, nem? Akkor ő is legyen boldog? 

Nem, ez kemény élet. 

Születése után néhány nappal elválasztják az anyjától. A tigrisek rendkívül odaadó, gondos anyák, majdnem kifejlett korukig óvják, tanítják és felügyelik a kölykeiket, hogy azok a lehető legjobb lehetőségekkel és képességekkel felszerelkezve vágjanak neki a felnőtt életnek. Az elválasztás stresszel jár mind az anyának, mind a kölyöknek, és nullára redukálja annak az esélyét, hogy az a kölyök valaha is szabadon ereszthető legyen. A túlélése innentől 100%-ban az emberektől függ. 
Akkor miért csinálják? 
Azért, mert egy egészséges kifejlett tigris nem pózol a kamerának. Ahhoz, hogy ez mégis lehetséges legyen, azonnal, a nulladik perctől idomítani kell. A park igazgatójának nyilatkozata szerint "Idomárjainkat egy bambusz pálcával látjuk el, ezzel nevelik a tigriseket. Ha az állat rosszul viselkedik, az orrára koppintunk. Így idomítjuk őket egészen kicsi koruktól kezdve, csakis elégtelen viselkedés esetén,  illetve minden nap elején újra emlékeztetjük őket, a látogatási idő megkezdése előtt."
Nem tudom, én vagyok-e rossz szövegértésből, de én azt olvasom ki ebből, hogy addig verjük fiatalon a kölyköket (plusz minden nap elején rutinszerűen), míg meg nem tanulják a helyes, általunk elfogadottnak ítélt viselkedést.
Egyértelmű, hogy elválasztják őket az anyjuktól. Nincs az az anyatigris (tréning ide vagy oda), aki tétlenül nézné, ahogy a kölykeit bántalmazzák. 
Sok beszámolót olvasni arról, hogy turisták szeme láttára, "helytelen" viselkedés nélkül is odasóznak az állatnak, vonszolják, ütik, provokálják őket. Nem vagyok az a fajta, aki bármit elhisz, amit az interneten olvas, és ez pont olyasmi lenne, amit következmények nélkül lehetne állítani egy intézményről, aminek a rossz hírét akarjuk kelteni - de sajnos volt "szerencsém" a saját szememmel meggyőződni ennek az igazáról - és sikerült róla videót is készítenem. Egy sarkon meg tudtuk közelíteni az egyik kifutót, ahol egy kölyök tigrist - nem lehet idősebb néhány hónapnál - ragad meg az egyik idomár a hátsó lábánál fogva és vonszolja arrébb, onnan, ahol lefeküdt (mert volt pofája arccal a sarok felé fordulva lefeküdni, mikor már a századik kínai család jön be hogy noszogassák), át, egy, az idomár elképzelése szerint ideálisabb pozitúrába. 
(Részünkről itt lett elég, és indultunk meg a kijárat felé, hogy a következő állomásunkig egy árva szót sem szóljunk a taxiban a sokktól.)

A módszer tehát hatásos. A park fennállása óta egyetlen egyszer fordult elő, hogy egy tigris fel találta nyitni egy autrál turista mellkasát. Minden másik egyed türelmesen üli végig, ahogy turisták ezrei birizgálják napi 10 órában. 
Nem kell komoly fizikai erőszakot alkalmazni ahhoz, hogy elérjünk valakinél valamit, ezt az embereknél is láthatjuk. Vannak vallatási módok, amik nem hogy nem agresszívek, mégcsak komolyan venni se lehet őket első hallásra, mégis olyan szinten megtörik az ember lelkét, hogy bármire képes, csak hogy elmúljon végre a terror. 
Ezt a nevelési/idomítási technikát alkalmazzák a legtöbb vadállaton, amit a szórakoztatóiparban foglalkoztatnak. A technikát úgy hívják "phajaan" és szó szerinti fordításban a szellem megtörését jelenti. Hívogató egy márkanév egy ilyen látványosságnak, mondhatom. 

A kölykök anyjuktól való elválasztásának további egy, nagyon fontos indoka van: piszkosul jó üzlet. A kölykök népszerűek, veszélytelenek, relative keveset esznek, és irtózatos mennyiségű pénzt hoznak. 
Nagyjából 2 hónaposan kerülnek ki a kifutókra, ahol minden mozdulatukat figyelik az idomárok és azonnal lecsapnak, ha bármi mást csinál a kölyök, mint nyugodtan fekszik. Játékosság? Ismerkedés? Szimatolás? Hallatlan. 
Ha nekem nem hisztek, itt egy videó: 
https://www.youtube.com/watch?v=QnQBCBG3fnA

Sokszor gondoltam az ottlétem alatt a karmára és a reinkarnációra, és őszintén bevallom, remélem, hogy ezek az idomárok és a parkot üzemletető kapzsi emberek ezekként a fogságban tartott tigrisekként fognak ujjászületni. 

Ezek a kis anyátlan árvák a látogatókon kívül senkitől nem kapnak törődést és szeretetet. Aki szerint csupán etetni és takarítani utánuk törődés, annak szerény véleményem szerint nem való háziállat - holott ez a park állásfoglalása. 

Két hónappal késöbb 100 baht-ot esik a látogatási értékük. Már nagyjából labrador méretűek, és kevesebb embert érdekelnek. 

9 hónapos korukra újabb 200 bahttal csökken az áruk fejenként. Már majdnem teljesen kifejlettek, ami a testméretüket illeti, de viselkedésükben  még mindig kölykök. Egyre nehezebb őket kontroll alatt tartani, erősek, gyorsak, és ebben a korban kéne, hogy tanulják a társas interakciót. Minden erre vonatkozó megnyilvánulást azonnali, kemény és erős ütés korrigál. 

A nagy, kifejlett tigrisekről nem készülnek ütlegelős videók. Ezek a tigrisek nagyjából 36 hónaposak, a vadonban épp önállósodnának, saját territóriumot jelölnének ki, azt foggal körömmel (szó szerint) védenék, vadásznának és párt keresnének. Ezeket a tigriseket ilyesmi nem érdekli. 
Nyugodtan trónolnak egy kellemesen derékmagas asztalon, és alszanak, vagy ébren, letargikusan bámulnak egy irányba. 
Rengedeg konspirációelmélet kering, miszerint ezeket a tigriseket nem lehet pusztán bambuszpálcákkal kordában tartani, ezért leszedálják őket. 
Őszintén szólva, én mindent el tudok képzelni, nem ez lenne a legrosszabb, ami történik velük azok után, amin eddigi életük során keresztül mentek. 

A legrosszabb itt jön. 
Nem csak hogy (valószínűleg) leszedálják őket. 

ELTŰNNEK. 

Nincsenek kifejlett és/vagy idős egyedek a parkban. "Hátul" lennének, ahol senki sem látja őket, elzárva?
Ahhoz nincs hely - mint említettem, nagyjából egy kertes házhelynyi területtel számolunk. Nincs hátul. És ha valamit eddig láttunk a park ethoszából, az az, hogy itt az állat vagy pénzt hoz, vagy csak kolonc a nyakunkon. Amennyit egy ilyen méretű ragadozó eszik, amilyen fokú elővigyázatossági intézkedéseket kell megtenni csak a kifutó/ketrec karbantartására, egyszerűen nem kifizetődő, ha nem hoz be pénzt az egyed. 

Márpedig a pénz beszél. Egy nőstény tigris fogságban egy év alatt akár 6 alomnak is életet ad, almonként 4-6 kölyökkel. Minden kölyök 1000 baht látogatási áron megy, 10-15 perces látogatási időtartammal. A nyitvatartási idő reggel 9től délután 6ig tart, ez nagyjából 36 kör tigrisenként, általában minden körben 5 embert engednek be. Az 180ezer baht naponta, tigrisenként, és több, mint 1 millió baht naponta almonként (nagyjából 34ezer amerikai dollár). 
Ez az aranybánya azonban 2 hónap után fogyatkozni látszik, csökken, majd 2-3 év után teljesen kiürül, ahogy a tigrisek öregszenek - ezért újabb és újabb kölyköket hoznak, folyamatosan pároztatva a fiatal kifejlett tigriseket - nem kizártan az azonos alomból származókat is. Érdemes belegondolni, micsoda károkat okoz az ilyen sekély génmedencéből való pároztatás hosszú távon. 

Az egész park agenda egy visszataszító öngerjesztő ördögi örvény. 
Miért nem engeditek őket szabadon? Mert emberek nevelték őket, fogságban. 
Mi a következő lépés? Tovább nevelni őket nevelni fogságban. 
Miért nem tudjátok őket egész életükben gondozni? Mert nem hoznak be pénzt. 
Mi a következő lépés? Még több kölyköt nevelni fogságban. 

Mi történik a tigris életének fennmaradó, nagyjából 17-18 évében? 
Miért nem nyilatkozik senki a további sorsukról? Ha igaz lenne, amit állítanak, a Chian Mai-i parkról, az mára már meg kéne, hogy haladja Thaiföld egész összterületét, ha valóban minden felnőtt tigrisnek ideális ellátást akarnának biztosítani. 
Mi történik velük? 

Tripadvisoros hozzászólásomra a park igazgató magából kikelve azt válaszolta, hogy a feltételezéseim feháborítóak, és tudtomra adta (ahogy mindenkinek a tudtára adta, aki hasonló aggályoknak adott hangot), hogy ők 100%-ban megfelelnek a thai állatjóléti törvényeikben foglaltaknak, ami a tigrisek ketrec méretét és az emberek által történő nevelésüket, idomításukat illeti. 
Nekem ez nem kifogás. Én mindebből nem azt hallom ki, hogy ők mindennek megfelelnek. Én azt hallom, hogy a törvény rossz. Azt mindenesetre bizton állíthatom, hogy ugyanilyen bánásmód mellett bármelyik nyugati fejlett országban azonnal bezáratnák a helyet, és a tigriseket szétosztanák más országok állatkertjei, vadasparkjai, szafari parkjai között - a ténylegesen jobb élet reményében. 

Thaiföldön törvényi szabályozás vonatkozik a fogságban tartott (és egyébként nemzeti kincsnek felfogott) tigrisek szállítására és szigorú tilalom az adás-vételükre. Minden fogságban született tigrist microchippel kell ellátni, és a rendszerben regisztrálni. 
Egy rendszerben, ami vagy inkompetens, vagy végtelenül korrupt, a jelek szerint. 

Tények:

2014 december - egy vizsgálat szerint 3 felnőtt tigris hiányzik egy helyi tigris parkból.
2015 február - a park állatorvosa beismerő vallomásában elismeri, hogy kivágta 3 tigris microchipjét
2015 április - egy előre be nem jelentett ellenőrzés igazolja a 3 említett tigris hiányát, további 13at talál chip nélkül, és egy tetemet a fagyasztóban, amire  apark igazgatósága nem tud magyarázatul szolgálni.
2015 április - a hatóságok az összes tigris elkobzása mellett határoznak
2015 május - a fenti hatóság hirtelen visszavonja a határozatot...
2016 január - egy 9 éven át készülő jelentés egyértelműen igazolja a vadonból a tigrisparkokba történő be, és az azokból történő, ismeretlen célállomásra történő állatszállítást
2019 november - a parkok ebben a pillanatban is nyitva állnak a nagyközönség számára. 

Óriási pénzek mozoghatnak, és míg van, aki fizet érte, folytatódni is fog ezeknek a csodálatos ragadozóknak a napi szintű kizsákmányolása. 
Legyél helyi turista, aki csak egy selfie-t szeretne, egy olajmilliárdos, aki nem szokványos háziállatot keres, hogy lenyűgözze a koktélpartira érkező vendégeit, vagy szenvedélyes sportlövész, trófeagyűjtő, vagy valaki aki csak egy csíkos szűnyeget, kabátot szeretne, vagy egész egyszerűen csak valaki, aki a kínai orvoslásban jobban hisz, mint a nyugatiban - egyet se félj. A thai tigrisparkok itt vannak, hogy minden igényedet kiszolgálják, folyton bővülő brutális kínálatukkal. 

Csak egy, a teljességet nélkülöző lista, hogy mindenki láthassa, hogy a tigris az állatvilág krumplija (ami főzve, püréként, egészben, szeletelve, sütve, grillezve, mindenhogy fogyasztható), már ami a kínai orvoslást illeti:

Kölyök - a szórakoztatóiparban
Csontok - tigris bor összetevője
Pénisz - szerelmi bájital (igen.) összetevője
Bőr - szőnyegek
Szem - malária és epilepszia ellen
Epe - görcsök kezelése gyerekeknél
Vér - akaraterőhöz (ne kérdezd)
Agy - lustaság és pattanások ellen
Karom - alvászavarok ellen
Zsír - kutyaharapás, aranyér és hányás, lepra és reuma kezelésére (mert ez mind összefügg).
Ürülék - fekélyek, aranyér és alkoholizmus kezelésére
Hús - malária és hányinger ellen
Lábfej - a gonosz szellemek távoltartására
Szőr - elégetve távoltartja a százlábúakat
Orr bőre - csípésekre
Bőr - szellemeék és mentális betegség okozta láz csillapítására
Gyomor - gyomorproblémák megszüntetésére
Fog - láz, veszettség, asztma és genitális herpesz ellen
Bajusz - fogfájásra
Farok - bőrbetegségek kezelésére. 


Szóval....

Kell még győzködni, hogy ne költsd itt a pénzed, és ne támogasd ezt az eszetlen horrort? 
Vagy te még mindig hiszel Suzie néni farmjában?